Az idei év elején 13-14%-kal nőtt az átlagkereset, amely igen impozáns emelkedésnek mondható. Csakhogy a magas infláció súlyosan erodálja a fizetések vásárlóerejének növekedését, az év elején látott 8% körüli pénzromlásban pedig még nyoma sincs a háború negatív hatásának. Miután az infláció az év egészében magas lehet, így sokkal kevesebbeknek nőhet az életszínvonala, mint korábban várni lehetett. Sőt, népes lesz azoknak a tábora, akiknek csökken a reálkeresete. A minimálbér és a bérminimum jelentős növelése miatt az alacsony keresetűek reálbére nő idén, miközben a magasabb keresetűek egy részének biztosan érdemben csökken. Egész szektorokban eshet vissza a keresetek vásárlóereje.
Milyen jól is hangzott tavaly, hogy idén jóval 10% felett nőhetnek az átlagkeresetek. Akkoriban még 3-4%-os éves átlagos inflációról lehetett hallani 2022-re vonatkozóan, vagyis a reálbérek érdemi növekedésére számított mindenki. A közgazdászok úgy számoltak, hogy az átmeneti, 2021-es “megingás” után visszatér a gyors, 6-8%-os reálbérnövekedés, ami a megelőző néhány évet is jellemezte.
Aztán a prognózisokba szépen lassan beépült a minimálbér és bérminimum 20%-os növelésének inflációemelő hatása, később az szja-visszatérítésről szóló döntés és a 13. havi nyugdíj keresletélénkítő hatása, ezzel máris feljebb kellett húzni a várható pénzromlás ütemét. A globális energiaárak megemelkedése és a koronavírus-járványból való kilábalás közepette látott kereslet-kínálati súrlódások is felfelé lökték az inflációs prognózisokat. Így jutottunk el oda, hogy az idei év első hónapjaiban már biztosra lehetett venni, hogy legalább 6-7%-kal nőnek az árak 2022-ben. Ez már azt jelentette, hogy akinek nem nő ilyen mértékben a fizetése, annak idén csökken az életszínvonala, vagyis 3-4% helyett már a 6-7%-os béremelés volt reálértéken az új nulla.
EKKOR MÉG NYOMA SEM VOLT AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ HATÁSAINAK, DE AZ ÁTLAGBÉR VÁTHATÓ EMELKEDÉSÉNEK TÖBB MINT FELE MÁR EL IS ÚSZOTT. A HÁBORÚ GLOBÁLIS HATÁSAI MIATT PEDIG TOVÁBB ROMLOTT A HELYZET AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN.
A háború kirobbanása után az energiaárak sokszorozódtak és a kínálati problémák is súlyosbodtak. Nemcsak azért, mert Oroszország energiatermelő ország, hanem azért is, mert a háborúban álló felek rengeteg mezőgazdasági terméket exportálnak; a kereskedelmet pedig részben az Oroszország elleni kényszerű szankciók, részben a háború szétzilálja. Az érvényben lévő – részben az energiaárak emelkedése miatt született – árstop-intézkedések az üzemanyagok esetében effektívek, ám a kiskereskedelemben a cégek más termékek árát könnyen emelik a befagyasztottakon elszenvedett veszteség miatt. A legfrissebb gazdasági előrejelzések szerint Magyarországon lesznek olyan hónapok, amikor kétszámjegyű, 10%-os lesz az infláció idén. És ahogy már hónapok óta, most is elmondhatjuk: az inflációt „felfelé mutató kockázatok” övezik, ami annyit tesz, hogy a most vártnál magasabb is lehet a pénzromlás.
A VÁRHATÓ ÉVES ÁLTAGOS INFLÁCIÓ TEHÁT A HÁBORÚ ELŐTTI 6-7% HELYETT MOSTANRA 9%-RA EMELKEDETT. VAGYIS REÁLÉRTÉKEN A 9%-OS EMELÉS AZ ÚJ NULLA.
Ebben a helyzetben tehát már nem is hangzik olyan jól, hogy a KSH jelentése szerint januárban közel 14%-kal nőt az átlagkereset. A minimálbéren és bérminimumon keresők ennél jobban jártak, nekik (a törvényi szabályozásból adódóan) 20%-kal nőtt a fizetésük, ám ahhoz, hogy a 14%-os átlag kijöjjön, sokaknak érdemben 10% alatti béremelést kellett kapniuk. A következő egy-két hónapban még lehetnek béremelések, ám nagyon valószínű, hogy a háború okozta bizonytalanságok és költségsokkok miatt a vállalatok számára az egyik utolsó dolog a béremelés, amit most szeretnének meglépni.
Összességében tehát a következő hónapokban nem valószínű, hogy az átlagbérek növekedési üteme érdemi lendületet venne, a 12-15% közötti sávban ingadozhat (a nem állami szektorban), miközben az infláció 10%-hoz közeli emelkedésére egyre nagyobb az esély. Nemcsak a következő néhány hónapot, hanem az év egészét hasonló tendencia írhatja le, amelynek hatására a korábban várt, kifejezetten jelentős reálbéremelkedést „megeszi” a növekvő infláció.
EZZEL EGYRE TÖBBEN LESZNEK, AKIKNEK CSÖKKEN A REÁLBÉRE EBBEN AZ ÉVBEN, HISZEN A DOLGOZÓK EGY RÉSZE JÓVAL 10% ALATTI NOMINÁLIS BÉREMELÉST KAPOTT.
Az MKIK GVI év elején kiadott elemzése szerint tízből két cég nem tervezett béremelést, akik igen, azok közül pedig a legtöbben 10% alattit. A Profession felmérése ennél is rosszabb képet festett, tízből hét cég tervezett béremelést 2022-re, jellemzően a kisebb cégek vannak nagyobb gondban. A Randstad múlt hónapban kiadott kutatása szerint pedig a munkaadók 17%-a nem tervezte emelni a béreket. Az egyre élénkülő, számos szektorban jelentkező munkaerőhiány és a kialakuló ár-bér spirál (illetve egyre nagyobb infláció) közepette minden bizonnyal kevesen tudják megtenni, hogy egy forinttal se emeljenek. Habár a felmérésekben van némi bizonytalanság, összességében úgy tűnik, tízből egy-két munkavállalónak csökken annyival a jövedelme, mint amennyivel nő az infláció, és kifejezetten sokan vannak azok, akiknek nem esik vissza ugyan ilyen nagymértékben, de érzékelhetően csökken az életszínvonala, hiszen infláció alatti béremelést kapnak. Ezt a helyzetet a jelentős mértékű munkaerőhiány javíthatja, ami miatt a cégek béremelésre kényszerülhetnek év közben.
Egész szektorokat találunk, ahol most csökken a reálbér. A villamosenergia, gázellátás 5%-os reálbér-visszaesését szenvedett el az év elején, de a vízellátás-hulladékgazdálkodásban dolgozók is a bérük vásárlóerejének csökkenésével néznek szembe. Az olyan nagy ágazatban is, mint az ipar, 2% alatti volt a reálbérek növekedése az év elején (még 7,9%-os infláció mellett). Igaz, ezekben a szektorokban még a bérmegállapodások feljebb húzhatják az átlagbért, ugyanakkor ezzel párhuzamosan az infláció is jön feljebb. Jelentősebb reálbéremelkedést (vendéglátás, építőipar) azokban a szektorokban látunk, ahol nagy a minimálbéresek és a bérminimumosok aránya, a legkisebb béren dolgozóknak ugyanis 20%-kal kellett emelni a nominálbérét. Érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben viszont nem valódi béremelésről, hanem részben fehéredési hatásról van szó a legkisebb bérek környékén (a rosszul fizető szektorokban), hiszen számos helyen jellemző továbbra is a fehér boríték.
Amíg a minimálbérhez és bérminimumhoz közel keresők nagyobb emelést kaptak (átlag felettit), addig a jobban keresők kisebb béremeléssel kellett, hogy beérjék. A gazdasági növekedési kilátások így felhasználási oldalról közelítve nem romlanak olyan gyorsan, mint ahogy az infláció emelkedése miatt várható lenne, hiszen alacsonyabb jövedelmi szinten a háztartások a bérük nagyobb részét (egészét) elköltik, miközben magasabb jövedelemnél inkább a megtakarítások emelkedését apaszthatja az áremelkedés. Ettől függetlenül a reálbérek növekedésének lassulása nem túl jó hír a GDP-növekedés szempontjából sem, igazán azonban akkor lehetne gond, ha éves átlagban 10% fölé kerülne az infláció.