Olyan feltételekhez köti a háztartási energia ársapkájának fenntartását a magyar miniszterelnök, amikbe az unió nem fog belemenni. Eközben megdőlt egy tabu a szankciós politikában: az EU megszünteti az orosz szén importját.

Orbán Viktor – nomen est omen – szeret győzni, most mintha mégis vereségre játszana. A miniszterelnök azt mondta újraválasztása után tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján, hogy három, az energiaárak leszorítását célzó javaslatot fog letenni az uniós vezetők elé a következő csúcstalálkozón – márpedig ők ezekbe borítékolhatóan nem fognak belemenni.

A kormányfő – igaz, erősen feltételes módban – az idei gazdasági növekedésen túl ezek megvalósulásához kötötte a rezsicsökkentés fenntartását: azt, hogy kell-e emelni a piacinál jelenleg jóval alacsonyabb hatósági árakat. A javaslatok:

  • a CO2-kvóta-kereskedelmi rendszer felfüggesztése,
  • az üzemanyagok kötelező biokomponens-tartalmának szüneteltetése, illetve
  • az áram és a gáz nagykereskedelmi árának szétválasztása.

Utóbbi eredetileg nem is Orbán javaslata, a március 25-ei uniós csúcstalálkozón már hosszasan vitáztak róla. Az intézkedésért Spanyolország lobbizott a legkeményebben, ráadásul nem is először, de az ötlet lekerült az asztalról. Az Ibériai-félsziget országai külön engedményeket kaptak az energiaválság kezelésére, a konszenzus pedig abba az irányba mutatott, hogy

a lakosságot kell támogatni, nem pedig az árampiacot machinálni.

Az áram ára valójában nem is a gázéhoz van kötve, ahogy Orbán leegyszerűsítően mondta. A nagykereskedelmi piacon úgynevezett határköltség alapú árképzést alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az áramtermelők a saját költségeik függvényében ajánlanak fel energiát; a licit a legolcsóbb forrásokkal kezdődik (ezek a megújulók), és akkor ér véget, amikor a teljes áramigényt sikerült lefedni. Az egész tranzakció szempontjából végül a bevont források közül a legdrágábbnak az ára lesz a meghatározó. A legdrágább áram pedig – különösen mostanában – gázos és szenes erőművekből származik, vagyis praktikusan valóban ezek árszintje az irányadó, de csak akkor, amikor elég nagy az igény.

Ez az árképzési metódus jelenleg tényleg jóval magasabb árakat eredményez, mint ha a megújuló forrásokat az alacsony költségszintjükön vennék figyelembe, ugyanakkor támogatja azok térnyerését. Kizárt, hogy az unió belepiszkálna ebbe a mechanizmusba, különösen ilyen hirtelen és átgondolatlanul. Ahogy az is, hogy a kvótakereskedelmi rendszert felfüggesszék, hiszen az éppen arra való, hogy megdrágítsa és ezáltal csökkentse a károsanyag-kibocsátást, amire kvótákat kell „elkölteni”. Az unió nem tett le a zöldítésről, így vélhetően a bioüzemanyag használata mellett is ki fog tartani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.